Amelytől a szájból állandó szag árad. 2020. év 2. negyedév kérdései


Válaszok Balla Zsófia kérdéseire Egy korábbi rádióinterjú változata A hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején, amikor megismertelek Kolozsváron, keringett rólad néhány furcsa mendemonda.

  • Szomjas paraziták
  • Gyermekek férgek tünetei
  • Pinworm érintett szervek
  • Információk férgekről a szülők számára

Mi volt például az a sepsiszentgyörgyi véres éjszaka? Hű, az nagyon rég volt. Idestova harminc éve. Azért megpróbálom fölidézni. Csattanója, hacsak sebtében ki nem találok valamit, nincs a történetnek, tanulsága is legfönnebb annyi, hogy ott a végeken, a földrész egyik keleti szegletében egy egészében komor korszakban mégsem búskomorságban teltek napjaink.

Sepsiszentgyörgy a maga fénykorában még egy bohém természetű, edzett fiatalember számára is életveszélyes hely volt. Amikor az ember kietlen szelektől látogatott vasútállomásán leszállt a vonatról, a lét különleges szférájába lépett, a zabolátlan provincia világába, és ezzel hihetetlen kockázatoknak tette ki magát.

A büdös száj legendája – Igaz történetek a bűzös leheletről – és tanácsok, hogy lehet elkerülni

Nem ellenszenves környezet volt ez, csak öntörvényű, telve ezernyi veszedelemmel. A bukás, egy buta kaland lehetősége minden utcasarkon kísértett.

Rettenetesen kellett ott inni — az alkohol talán a levegőből, a pórusokon át is behatolt a gyönge, kiszolgáltatott szervezetbe —, ezért aztán az emberrel bármi megtörténhetett.

Olyasmi, például, hogy délután gyanútlanul beült egy kávéra a Sugás vendéglőbe, aztán egy dermesztő kora hajnalon a fogarasi halpiacon ébredt dideregve. Lehet, hogy megismerkedett valakivel?

amelytől a szájból állandó szag árad a gyártó mérgező formája

Egy férfival? Egy nővel?

Orvos válaszol

Talán éppen egy kalauznővel? Nincs is élő ember, aki megmondhatná. Én többször megfordultam Szentgyörgyön, és megvallom, sosem unatkoztam.

Az a bizonyos véres éjszaka nem a hírhedt Sugás vendéglőhöz kapcsolódik, akkor már inkább egy hasonlóan legendás helyhez, a Kolcza kerthez, mert ezzel szemben laktak a minden tekintetben kitűnő és vendégszerető Strömpel lányok, otthonuk számtalan mulatság színhelye volt.

Szentgyörgyön magyar hetilap is működött, egy-egy ilyen összejövetel fényét olyan ismert fiatal írók, szerkesztők emelték, mint Csiki László, Vári Attila, Bogdán László, vagy Farkas Árpád, és akkor még nem beszéltem azokról a mindkét nembeli rátermett cimborákról, akik a színjátszás berkeiből kerültek ki.

Azon a bizonyos véres éjszakán, ha már így neveztük, telt ház volt.

Neked ajánljuk

Éjféltájt Strömpel Migdál — a két lány közül akkor csak ő volt otthon — bizalmasan érdeklődött, nem vagyok-e éhes, mert ha igen, levághatnánk egy tyúkot, biztos megfő reggelig.

Egy tyúk, amely reggelig illatos zöldségek között rotyog, kissé kapatosan ennél pompásabbat el sem lehetett képzelni. Kivonultunk a baromfiak éjszakai szálláshelyére, a kertbe, Strömpel Migdál kezében egy hatalmas konyhakéssel válogatott a rossz előérzettől gyötört szárnyasok között, én egy elemlámpával világítottam neki.

A paraziták epilepszia rövid úton előállítottuk, Strömpel Migdál annak rendje-módja szerint elnyisszantotta a nyakát, én pedig, amíg lábánál fogva hagyta kivérezni, letettem mellé az elemlámpát és elkértem tőle a kést. Várj meg itt, kérlek, mondtam neki, mindjárt jövök.

Kezemben a vértől csöpögő konyhakéssel betámolyogtam a házba, kikapcsoltam a magnót, és megálltam a terem közepén.

Hogyan szabadítsd meg a cigiszagtól a ruhád?

Elcsukló sóhajok emelkedtek a női keblekből, a férfiak fogukat csikorgatták. A jelenet forgatókönyvét nem dolgoztam ki, pedig a helyzetből sürgősen ki kellett volna mászni, rögtönöznöm kellett volna valamit, valami förgetegesen jópofa feloldozást, még mielőtt meglincselnek. Ám többé nem is juthattam szóhoz, mert az élet váratlanul a segítségemre sietett: a ház egyik büszkesége, a hatalmas üvegcsillár kiszakadt a mennyezetből, és rettenetes robajjal a szoba közepére zuhant.

Jutott belőle a zongorába is, a húrok közé, gyászos akkordok zümmögtek a falak között. Ez most már kataklizma volt, végpusztulás a javából. A konyhából és a szomszédos helyiségből szűrődött be kísérteties pászmákban némi fény, a levegőben kiömlött pálinka illata és a fölkavart por keveredett, a hölgyek jajveszékeltek, a férfiak ordibáltak.

Ekkor rontott be a házba kezében az elemlámpával és a még vergődő, véres tyúkkal Strömpel Migdál: Tisztára megőrültetek! Mi folyik itt? Elemlámpája fényében, amely arcát alulról amelytől a szájból állandó szag árad, inkább kísértetnek hatott, a társaságon mintha a rosszallás moraja hullámzott volna végig: ejnye, mégiscsak él. Jóllehet az éjszaka dramaturgiájában a csillár döntő szerephez jutott, az esemény mégis az én nevemhez kapcsolódott.

Erdély-szerte többféle nem megtermékenyített féreg is keringett, ellegendásodott a történet. Volt, aki meglepődve állított meg az utcán, hogy szabadlábon vagyok. Azért gondolom, nem véletlen, hogy pont veled történik meg ilyesmi.

Szinte beleillik az életművedbe… Nem egy könyvmoly voltam, az biztos.

Nagy Gerzson: INFORMADOR

Mindmáig nagyfokú késztetést érzek mindenféle huncutság, móka iránt. Lehet, már nem is lesz időm kinőni. De azért nem sok vér tapad a kezemhez. Érdekes név, valóban Strömpel Migdálnak hívták? Mert olyan, mintha te találtad volna ki. Nem, nem, ez a szülők leleménye, ez az ő rendes neve. Migdál, amikor a világra jött, a köztiszteletben álló Strömpel szülők kívánságának megfelelően anyakönyvileg is ezen a néven lett bejegyezve.

És akkor hogyan kerül a családneved, egy valódi név a Sinistra körzet című regényedbe? Méghozzá abban a formában, ahogy az egy romániai személyi igazolványban szerepelhetett?

Csak sejtem. Az ismeretlen rokon, Andrej Bodor egyszer csak ott állt a küszöbön, dörömbölt, hogy bocsássam be. Pont akkor, amikor a legnagyobb szükségem volt rá. A Sinistra keletkezése idején, amikor ősállapotában már mocorgott valami, és már kezdett alakulgatni a történet, középpontjában ezzel a félig-meddig megfoghatatlan alakkal, egészen szokatlan módon még nem volt neve, ekkor hirtelen, mintegy megvilágosodás hatására behelyettesítettem egy képzeletbeli rokonéval.

Édesapád mit szólt volna ehhez? Hm, nehezen bírom elképzelni, hogy örülni tudott volna ennek a kis szakmai leleményességnek. Nem értette volna meg. Ő még a tizenkilencedik században amelytől a szájból állandó szag árad Egyszóval régi vágású ember volt, megingathatatlan értékrenddel és tabukkal, valószínűleg a név szentsége is közéjük tartozott. Az a Bodor, akiről én írok, nem egészen tiszta ember, nemes terveket forgat ugyan a fejében, de amint közeledik céljai felé, rettenetesen bemocskolódik, cinkossá válik maga is.

Apám ezt bizonyára nem vette volna jó néven, őbelé sokkal kevesebb kétkedés szorult. Ha nem is rosszallólag, de legalábbis értetlenül vette volna tudomásul, hogy becsületes jó magyar családnevünk ily módon meghurcoltatott. A Bodor, egyébként, úgy találom, jó név, nekem legalábbis tetszik.

  1. Беккер огляделся: - Понимаю.

Jó amelytől a szájból állandó szag árad vele dolgozni. Úgy tűnik, hogy életedet és írásműveidet ritka nevek népesítik be. Honnan származik például amelytől a szájból állandó szag árad Sinistra körzet nevezetes Mukkermanja? Számomra úgy hangzik, mint amikor valaki hirtelenében, kínjában, vagy a tréfa kedvéért rögtönöz egy németesen hangzó nevet. Nyilván a muki, a muksó búvik meg az eredet homályában, mégis, hangzása teljesen autentikus.

Van tartalma, ritmusa, lejtése. A világirodalom tele van emlékezetes nevekkel, bizonyságul, hogy semmilyen körülmények között nem mindegy, hogyan hívnak valakit.

milyen paraziták elleni gyógyszer típusú férgek gyermekekben a székletben

Olykor a hősi szerep is fölmagasztosít egy-egy köznapi nevet, én mégis azt hiszem, egy történetnek már eleve része az a hangulat, ami a névből árad, és ami megmozgatja a képzeletet. Egy jól kitalált név, a maga klímájával befolyásolja az eseményeket, könnyebb vele dolgozni, mert rendszerint magával hozza a képzeletbeli alak személyiségét is.

A közömbös nevű hős rendszerint közömbös, jelentéktelen alak, és ihlető erejének ez a tompaság határt szab. Mert minden névnek egyénisége van, rejtett előjele, bűvköre, és az ilyesmi a hétköznapi életben is előbb-utóbb beleszól az ember sorsába. Én például nem szeretném, ha Mukkermannak hívnának, és ez valószínűleg arról árulkodik, hogy azt, akinek a neve ekként hangzik, én merőben másként képzelem el, mint magamat.

Mindez fokozottan érvényes az irodalom stilizált világában, ahol minden fuvallatnak, árnyalatnak jelentősége van. Az mindenesetre elég rettenetes dolog lehet, amikor az író valamilyen kényszernek engedve átkereszteli hőseit.

Az ön kérdése

Annak idején, amikor a Sinistra német kiadása készült, a szöveg egyik ismerője, gondozója kritikusan megjegyezte, álljunk csak meg, jó lesz vigyázni: Mukkerman, ilyen német név nincsen. Annál jobb, feleltem, mert akkor mostantól van. Semmi pénzért le nem mondtam volna róla, hiszen ez az alak a nevével egyszerre bukkant fel a képzeletemben, és mire a fejezet elkészült, körülötte kialakult a mukkermani világ, az alak mukkermanosította a légkört, az egész környezet Mukkermann-függővé vált.

Hogy hívhatnák akkor másként? Sarkalatos dolgok ezek, ilyenekben az író nem engedhet. Egyébként a jó szándékú közreműködőnek nem volt igaza, a múltkorjában találtam egy Muckermannt a berlini telefonkönyvben. Kíváncsi is lettem hirtelenében, vajon hogyan nézhet ki, valamilyen ürüggyel becsengethettem volna hozzá — címe ott szerepelt a telefonszáma mellett —, de én igen rossz színész vagyok, és nehezen viselem az ilyen hamis helyzeteket.

És talán jobb is így, hogy én csak a magamét ismerem. Mi tagadás, Mustafa Mukkermant magam is megkedveltem, bizarr nevével bizonyára valamelyest tágítja az elbeszélés térségeit. A Vissza a fülesbagolyhoz című elbeszélésben is és a Sinistrában is fontos dolgok kapcsolódnak hozzá.

Elsőként a holokausztdiskurzushoz való kapcsolódását említeném, ami megragadhatóvá teszi számomra a Dunapest című új regényét. Hiányérzete volt e téren és szükségesnek érezte a saját nézőpontjának az ábrázolását? A holokauszt nagyon nehéz téma — mindenkinek.

Különben az alakjaid többnyire keverékek, többnemzetiségűek. Azt gondolom, hogy ez az otthoni, erdélyi viszonyokból adódik. Ez a hatszázkilós figurád engem a gyermekkoromban látott, a vándorcirkusz sátrában mutogatott, kitömött óriásbálnára emlékeztet, és Fellini filmvilágát idézi föl.

Az is érdekes, hogy alakjaid mindig valamilyen határvidéken bukkannak föl. Én most nem tudom pontosan megítélni, valójában mennyire emlékeztet mindez Fellinire, mivelhogy ezt a Mukkermant a nevével, a hatszáz kilójával és a kamionjával együtt én találtam ki.

És amint ez a lény megszületett a képzeletemben, máris ott láttam őt megfordulni időről időre Kelet-Európa valamelyik eldugott zugában. Mint gyanús idegent, egy idegengyűlölő környezetben.

amelytől a szájból állandó szag árad

Mondjuk egy határátkelőhelyen, ahol aztán mindjárt történni fog vele valami. Például levetkőztetik és megmotozzák, a hús, a háj labirintusában keresnek valamit.

A börtön szaga

Mindez pedig azért történik így, mert ennek a helynek, amelyről én írok, ilyen a természete. Ennek pedig nem a cirkuszok, mutatványosok világához van köze, hanem Kelet-Európához. Ami a határvidéket illeti, természetesen nem véletlenségből oly amelytől a szájból állandó szag árad helyszín az írásaimban. A határ és vidéke, bárhogy is nézzük, mindig sokkal izgalmasabb hely, mint az ország belseje. Varázslatos, bűvös térség, a kockázat, kaland titokzatos helye, ahol a táj és annak minden rezdülése feszültséggel van tele.

== DIA Könyv ==

Ez Európa keletibb vidékein általában szögesdróttal, sorompóval lezárt területet jelentett, fenyegető őrtornyokkal a vizesárkok fölött, ahol még a szárnyaló madár is bennfentesnek számított. A határ nem volt könnyűszerrel átjárható, jámbor halandó ilyen helynek még a közelébe sem igen merészkedhetett. Aki pedig lakóhelye szerint a határ közelében élt, vagy éppen egy határövezetben, annak a gondolkodását, azt hiszem, valami egészen abszurd tudat határozhatta meg.

Mert előfordul, hogy egy önkényesen átrajzolt határvonal éppen lakott települést oszt ketté, ilyenkor reggeltől estig belelátsz egy másik országba. Olykor a határt egy aránylag keskeny folyóvíz képezi, mint például a Tisza Másmarosban, ahol a két parton élő rokonok akár át is kurjanthatnának egymásnak, ha nem tartanának attól, hogy beléjük lőnek.

amelytől a szájból állandó szag árad

Ugyanakkor, ha a határ el is választ egymástól amelytől a szájból állandó szag árad, rokonokat, ismerősöket, megoszt történelmileg egységes területeket, egyben a kisülések helye, vagy éppen az ozmózisé, ahol megütköznek, illetve átszivárognak egymásba két kultúra, kétféle mentalitás elemei.

Hogy közeledjünk a lényeghez: nem véletlen, hogy írásaim helyszíne gyakran egy képzeletbeli határ közelébe tevődik, és hogy többnyire egy határövezet viszonyai között gondolkodom, hiszen néhány évtizeddel korábban, az én ifjúkoromban tágabb értelemben határvidék volt maga Erdély is, az a hely, ahol volt szerencsém felnőni, életem nagyobbik részét leélni, és ahonnan meghatározó élményeim is származnak.

Miféle határvidék volt ifjúkorod Erdélye? Erdély három jelentősebb kultúrája, a magyar, a román és a német mindig is érezhetően elkülönült egymástól — más viselet, más konyha, más háztáj, és más, ezeknél sokkalta kényesebb egyebek —, egyazon földrajzi koordináták mellékén szembeötlő eltérések mutatkoztak az életvitel majd minden területén.

A három, egymással semmilyen rokonságban nem lévő nemzet léte egyazon térségben, hogy a többi, lélekszámban kisebb nemzetiségről és a felekezetekről most ne is beszéljünk, ezt a helyet hallatlanul színessé, változatossá tette. Bármilyen irányba mozdult ki az ember Kolozsvárról, tüstént meglegyintette a változatosság, olykor éppen a másság levegője. Ott volt mindjárt az örmény Szamosújvár, aztán a Kalotaszeg, közvetlen szomszédságában a tömény Mócvidékkel.

És ha földrajzilag, történelmileg nem is volt az, de lassacskán már erdélyi városnak számított Nagyvárad, a magyar polgári települések egyik legmutatósabbika. Kicsivel odébb, a Bánságban a nyitott, mondén, kozmopolita Temesvárral a nagyvilág, aztán visszakanyarodva, a Amelytől a szájból állandó szag árad déli karéjában Nagyszebennel, Brassóval, a maguk zárt, patrícius világával egy nagy európai kultúra volt tapintható közelségünkben.

  • Mitôl függ,hogy végeznek e gyógyító kaparást?
  • A büdös száj legendája — Igaz történetek a bűzös leheletről — és tanácsok, hogy lehet elkerülni
  • Férgek, amelyektől nehéz megszabadulni
  • Orvos válaszol - Protexin
  • Фонтейн пребывал в изумлении.
  • Сидя рядом с великим Тревором Стратмором, она невольно почувствовала, что страхи ее покинули.

Északon Nagybánya jószerével a szepességi bányavárosok hangulatát árasztotta, Máramarossziget pedig galíciai kapcsolataival, titokzatos fényeivel már egy kicsit Chagall világát idézte.