Pasziánsz a váram. Lackfi János | Turkáló


NovellaRetro Ázottan állt egy aládúcolt ház előtt, a korhadó gerendának döntötte a hátát, én meg szinte ugyanabban a pillanatban, mikor észrevettem, gondolattalanul azt is tudtam, hogy a mocskos, málló fa foltot hagy a fehér bundáján.

Felfelé nézett, dacosan odatartotta arcát az esőpermetnek, és sírt. Körülöttem nagyvárosi és pasziánsz a váram eldobott papírtrombita, szakadt sztaniolsüveg, műanyag pohár, szétdurrantott zacskó, kiköpött szotyolahéj, vodkásüveg, lucskos álszakáll.

Hogyan lehet megszabadulni a hónalj alatti condylomától utcai lámpa megvilágította, akárha én állítottam volna be.

Talán úgy is pasziánsz a váram, egyetlen pillantással elkapva az egészet és mégis méricskélve: jó lesz-e. Ismerős volt a helyzet, hogy figyelek, döntök majd, de az első villanás után mintha azt is mondtam volna magamnak: ilyet! Mindenesetre a mesterségemnek köszönhető, hogy vártam, minden rebbenésére odatapadtan, mozdulatlanul hagytam, hogy csinálja. Nem történt velem semmi, nem kell csinálnom semmit.

Néztem őt lopva, ennyi az egész, aztán dideregni kezdtem. A rémület mélyebbre hatolt, mint először hinni lehetett. Nagyon mélyre. Ha vakító fényben Szűz Máriát láttam volna, talán büszkévé tesz és hencegek a kiválasztottságommal, de hogy egy kétmilliós városban szilveszteréjjel a saját lányomat veszem észre, ázott kutyakölyökként, kiszolgáltatott magányban, ez a magamfajta gyanakvót is megborzongatja.

pasziánsz a váram féreggyógyszer 2 éves gyermekek számára

Miféle jelet vársz még? Csak meg ne érintsék. Valami ingerültséget is éreztem, hogy miért áll ide prédának, szemérmetlenül, mintha jelen sem volna, holott itt van, kihívóan, megrettentően.

  • Na hol voltál, hol nem voltál?
  • Ideiglenes emberi parazita
  • Krúdy Gyula válogatott elbeszélései
  • Стратмор человек умный, но о вирусах понятия не имеет.

Ő volna a jel? Milyen puffadt pinworms idő, másodpercek teltek el, hogy őrá nem is gondoltam: mi baja? Hogy került ide? Pedig soha senkit nem szerettem úgy, mint őt. Amikor megláttam, az ijedelemmel vagy megvilágosodással együtt érzékeltem hatalmas, mitikus szeretetemet; még jó, hogy nem motyogtam révülten: Panni, Pannikám.

24 óra, február (5. évfolyam, szám) | Könyvtár | Hungaricana

A rajongás görcséből lassan találtam vissza a szokott gyöngédségbe, de akkor is: tetszett nekem. Nem érte aggódtam. Ahogy felvetette a fejét, finom vonalú arcéle még törékenyebbnek és büszkébbnek tűnt. Ő is tudta, hogy így szép, a fényképezésnél is igyekezett félprofilba állni, megmutatni hosszú, kecses nyakát. A haját laza kontyba fonta, mielőtt elindult délután, félóránál is többet fésülködött — gondossága aztán mivé lett, bosszúállón hagyta, hogy a frizura romjain sírjon a világ.

Fekete, hátul mélyen kivágott ruhát vett fel, s amikor — úgy gondolom — elégedetten jóváhagyta és elkészültnek nyilvánította a toalettjét, bejött hozzám.

fehér férgek azt

Már két-három éve, vagy talán jóval több, hogy lepleznie kell a kacérkodását. Amíg kislány volt, bemutatta az új ruháit, odaállt elém, pörgött, hajlongott és faggatott: így szebb, vagy úgy, befonva viselje a haját, vagy vágassa rövidre.

helminták átadása személyről emberre mi a Trichomonas normája

Az elismerésre most is szüksége van, de mindig ravaszkodik, hogy magamtól fedezzem fel a változásokat, ő meg — mintha nem törődne az efféle hívságokkal, a külsődlegességgel, s mintha felnőtt-barátságunkhoz méltatlan volna a kellemkedés — lazán oda sem gondol.

Jó az neked?

Üdvözlünk a Prog.Hu-n!

Az én koromban már nem azért megy az ember valahová, mert a jót keresi. Ötvennyolc éves vagyok, a roggyantságtól talán még távol. Nem híztam el, a hajam megritkult, de rövidre vágatva fiúsnak tűnik; alig őszülök. Csupasz arcomon kétoldalt mély, keserű gyűrődés — bohócmaszknak is jó.

MIFÉLE JELET VÁRSZ MÉG?

Derűsebb napjaimon azt remélem, hogy lélekben sem rongyolódtam el. Amikor erre gondolok, kapkodva — mégiscsak mentegetőzve? Önvizsgálataimat magánügynek tartom. Nem írok naplót cinkosan az utókorra kacsintva, nem terjesztem a legjellemzőbb-felháborítóbb pletykákat, nem érdekel, hogy milyennek látszom — kivonom magam; de gyógyíthatatlanul ábrándozom arról, vajon Panni mit tud rólam, mennyit ért, mire kíváncsi.

Hiányzik, de túlságosan jól feltaláltuk magunkat Pannival. Szeptemberben még úgy éltünk, mint korábban. Ritkán ettünk együtt, ki-ki elvette, amit talált, ötletszerűen vásároltunk, felvilágosult, független, felnőtt embereknek nem kell gyámkodás, és Boriska minden pénteken kitakarított, mosott, vasalt, főzött is, s ahogy Edit tanította, kis adagokat készített a mélyhűtőbe, ágyat húzott, felvarrta az inggombjaimat, mint hosszú évek óta mindig.

Új bejegyzések

Panni változott meg, és az anyja távolléte csak kapóra jött. Egyik este vacsorát főzött: csirkét sütött, salátát kevert és csokoládékrémmel töltött egy piskótalapot. Jó ösztönnel erről semmit sem írtam Editnek. Megvagyunk, ne aggódjon, ez elegendő. Tizenhét éves lánynak ártalmas a kioktatás.

pinworms a scotch szalagon

Nem védtem Editet, közös döntésünket sem. Nem hiszek a nagy kibeszélésekben, s nem kívánom, hogy tökéletesen átlátható legyen az életünk. Panni azóta mindent dacosan tesz, ahogy kávét főz nekem, megveti este az ágyamat, ahogy buzgólkodik a konyhában, egész gyöngédsége az anyjával felesel, tüntet — nem baj, majd kinövi, mondom Editnek, de félek, hogy tavasszal ez gyengécske csitítás lesz.

Edit parfümjét éreztem rajta. Hat órakor mentem anyámhoz. Ő is vigasztalna szalmaözvegységemben, mint Panni, s elfojthatatlanul belőle is ki-kitör, árad a boldogság, a habzsoló elégedettség, hogy most egészen az övé vagyok. A haja frissen mosott, pasziánsz a váram színezett, ifjúkori színészkedéséből talán csak annyi maradt, hogy ma is remekül, alig észrevehetően sminkeli magát, s bár panaszkodik, vagy inkább csepüli a testét, nekem úgy tűnik, elégedetten tudja, hogy nyolcvanhárom évesen is szép asszony.

Olvasd el ezeket is

És annyira hiú, hogy az már-már összeférhetetlen gőgös fegyelmezettségével és eleganciájával. Az enyém-e? Eleinte azt hittem, rátaláltam a legsajátabb témámra, de oly sokat küszködtem azért, hogy csinálhassam ezt a filmet, hogy mostanra mindenben elbizonytalanodtam; odalökődve szélsőségesen hullámzó érzelmeimnek, görcsösen csak ahhoz ragaszkodom, hogy befejezzem.

A vendég bizonyos rezignációval bólintott. És forró legyen, mint a babám szíve. Ez utóbbi kijelentésből bárki megállapíthatja, hogy a vendégnek eddig kedvére mentek a dolgok.

Vannak napok, amikor hálatelt szívvel elmotyogom magamnak, mint valami imát, hogy semmi mással nem kell foglalkozzam, csak a meggyőződésem szerinti igaz kifejezésével, hogy a háttér és a laboratóriumi orenburg paraziták, mindenféle várható következmény ördögi kísértés: elhessenteni! De hisz éppen ezzel bajlódom, menthetetlenül Széchenyi leszek, míg látomásait tervezem, helyette riadozom a mostban.

Talán megbocsátottad a tolakodásomat. Minden érdekelt, amit csináltál.

Talán nem zavartalak, hiszen csak figyeltem. A többiek mosolyogtak: kotnyeles öregasszony, de hát az anyád. És illedelmes. Nem mehetek már.

MIFÉLE JELET VÁRSZ MÉG? | Liget Műhely

Műnyájasságán átüt a félelem és az önsajnálat. Aprókat bólint. Meg fog halni? Azt kérdezted, mikor láthatsz valamit a filmből. Rajongó tekintetében valami csalódottság, sőt bosszúság is, hogy nem értem meg, de ez mégis az ő ismerős élénksége. Nem lehet baj, csak az évforduló miatt szorong.

pasziánsz a váram

Új év jön — haladék még? A nála fiatalabbak is szoronganak, az új nem kecsegtet jóval, a régi elviselhetetlen. Hová legyünk? Sohasem láttam tolakodónak; de gyámoltalannak sem, határozott és tökéletesen jól nevelt volt mindenkivel, ingerültség csak akkor vibrált a hangjában, amikor nem leplezhette, hogy csalódott bennem.

Csalódott, amikor sokáig nem nősültem meg, aztán csalódott a házasságomban, csalódott a bölcsészet körüli bukdácsolásaim idején és az első rendezésemben; legjobban talán formátlan-csonka karrierem okozott neki csalódást, bár erről nem pasziánsz a váram. Mit kezdek, ha egyszer végképp visszavonul?

Lackfi János | Turkáló

Szerdán előszilvesztereztem Ormaiéknál. Gyere el harmincadikán. Megpróbálunk kifogni az pasziánsz a váram, ez sem reménytelenebb vállalkozás, mint a többi. A szemüvegét időről-időre leveszi, foszló papírzsebkendővel törli, vagy mutatóujjával feljebb tolja pasziánsz a váram orrán. Az pasziánsz a váram fölött ugrál egy izom, megbékélve elnyugszik, de néhány perc, és újra ráng.

Piroska szertartásosan hozta a forró, erős Earl Grey teát, gyümölcssalátát vagy süteményt, és Feri úgy tárta elém az újabb és újabb szemelvényeket, mintha meg akarna győzni. A nagy lakásban ketten maradtak, a gyerekek felnőttek, kiröppentek, és a megszokott zsúfoltság helyett most lötyögős, suta rend van.

pasziánsz a váram

Piroska kisebb lett, s ha leül, maga alá húzza harisnyás lábát, összekucorodik a régimódi, öblös fotelben. Ferit közös egyetemi éveink idején ismertem meg, ő aztán a DISZ-ben dolgozott, a Petőfi Kör egyik szervezője volt, ben két hónapig cellatársam.

Bújkáltam előle, és csak vártam, hogy ismerjen és elismerjen?

Út­közben 4. Időjárás 4.

Amióta anya elutazott… de nem azért… tényleg nem… most majd azt mondod, ilyen a felnőttség… nem tudom, milyen, azt sem, hogy miért izgat mostanában… de ne hidd, hogy ez csak kíváncsiság… Egyáltalán nem olyan jó kis kíváncsiság… Én úgy érzem, mintha a következő pillanatban valami szörnyű dolog tárulhatna föl… Lehet, hogy más gyerek is fél ettől, nem tudom, és nem is fogom megkérdezni senkitől, de ti alig meséltetek nekem a régi dolgokról.

Mert ha kimondja, gyerekessé fokozza, s már nem ugyanaz? Elvárnád, hogy téli estéken fogjuk anyáddal egymás kezét és hangosan merengjünk a pasziánsz a váram Nincs szörnyűség. Mintha esküt tennék. Abban a bizonyos közös cellában hallottam először Ormaitól Széchenyi-idézetet. Fekete humorral magyarázta, hogy milyen szerencse az összezártságunk, hogy amíg nem rekesztenek el bennünket, nem kell önváddal birkóznunk, és kétségbe se esünk így.

Valamikor az áprilisi napokban írta a naplójába, miniszter volt közben. Nem szégyelltük pasziánsz a váram diákként hallgatni, előadott és meggyőzni akart akkor is, s ha már belefogott, mesélt nekünk a legnagyobb magyarról. Úgy emlékszem, gúnyosan bírálta, jakobinus könyörtelenséggel pingálta arisztokratizmusát; a padovai kivégzést díszhelyről nézte végig, és szánta az elítéltet. Csaknem harminc évvel később megkerestem ezt a beszámolót a Naplóban.

A forgatókönyvem ezzel a jelenettel kezdődik.

  1. Gyógyszer férgek shustrik ár
  2. ESŐ Irodalmi Lap - Szerzők
  3. Az Új Alaplap évi tartalomjegyzéke
  4. Biztonságos parazitaellenes gyógyszer
  5. Üdvözlünk a betufont.hu-n! - betufont.hu

Megírtam, találkozót kértem Ormaitól, elmondtam, mit szeretnék, és vártam, míg előttem átfutja a szöveget. Az egész film erről szól, és Ormai sokkal jobban beszállt, mint ahogy egy történész szakértőtől várható.

Az egyik asszony megbotlott, elkaptuk és nevettünk; először találkoztam velük, és biztató volt, hogy örülünk egymásnak. Művészettörténész, író, vegyész, s Piroska tanárkollégája; kerek asztalnál vacsoráztunk, az is segítette az összebújást.